Vagyunk! Megvagyunk? Itt vagyunk. – Noé

Mi volt az első érzésed, amikor felmerült az ötlet, hogy engedj be egy fotóst – és legfőképpen egy kamerát – a hétköznapjaidba? Miért döntöttél úgy, hogy bevállalod?

Már az első pillanattól kezdve nagyon tetszett az ötlet. A blogoláson túl fontosnak tartottam, hogy az emberek ne csak szövegeken keresztül, hanem képekben is megismerjék azt, hogy milyen egy transznemű ember élete. Ez a kampány pontosan ettől a nyitottságtól és őszinteségtől tud igazán erős, informatív és életszagú lenni.

Szerettem volna, ha az emberek látják, hogy én ugyanolyan hétköznapi ember vagyok, mint bárki más, függetlenül attól, hogy transznak születtem. Azt gondoltam, hogy ha ezt jól meg tudjuk mutatni, akkor könnyebben tudnak majd azonosulni velünk, és ezzel könnyebben le tudjuk bontani az esetleges előítéleteket, szakadékokat, határokat a transz és a nem transz emberek között.

Volt olyan menet közben, amikor elbizonytalanodtál? Mert ki kellett lépned a komfort zónádból, mert nem voltál biztos az egészben, bármiért?

Az első fotózási napon Nóri hétfő reggel 5:58-kor csöngetett fel hozzánk. Nem mondom, akkor egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy biztosan akarom-e én ezt. Szó szerint az elején még sötétben tapogatóztunk, de jó pár együtt töltött, vidám hangulatú fotózási nap után azt mondhatom, hogy megérte, mert a végeredmény iszonyú klassz lett.

És igen, menet közben néha nagy levegőt kellett venni. Például transz férfiként női testtel reggel hatkor mellkasszorítóban pózolni egy kamerának nem kis lelki feladat volt. De beengedi egy fotóst életünk legintimebb pillanataiba önmagában egy hatalmas komfort zónából való kilépés. De hát azt mondják, mindig ezek a legjobb pillanatok az életben, nem igaz?

Volt olyan pillanat, amikor úgy érezted, hogy sikerült megragadni valami fontosat, megmutatni azt, amiért belevágtál?

Szerintem az egész kiállítási anyag nagyon erős lett. Egyszerre tudja bemutatni a múló nőiességem, a férfiasságom, a transzneműségem. A gyengédségeket, a nehézségeket, a hétköznapok békés “unalmát”. És közben mégis minden képről ordít egy iszonyú erős disszonancia is a természetesség mellett. Valahol nekem pontosan ezt jelenti a transzneműség.

Önmagadra nézve mi volt a legérdekesebb tanulság? Mit viszel magaddal?

Visszanézve az elkészült képeket a legerősebb érzés az volt, hogy az én életem ugyanolyan, mint bárki másé. Nem számít, hogy transznemű vagyok. Ugyanúgy megetetem a cicáimat reggel, felöltözöm, megcsinálom a hajam, megborotválkozom, elmegyek dolgozni, sétálok a barátnőmmel kézen fogva, és elmegyek edzeni. Igen, a testem női, miközben én férfiként gondolok magamra, de ez nem különccé, hanem különlegessé tesz. A szó legpozitívabb értelmében.

Mit remélsz, mások mit visznek magukkal, miután megnézték a kiállítást?

Remélem, meglátják, hogy transzneműként is mennyire lehet szeretni és élvezni az életet. Nem az a lényeg, hogy milyen csomagot cipelsz, hanem hogy mit kezdesz vele. Ha én ebből a nehéz csomagból egy boldog életet tudtam kihozni, akkor erre mindenki másnak is megvan az esélye.

Az utolsó levél Noéminek

Ezt a napot szeretném felvenni életem egyik legboldogabb napjai közé. Ugyanis ma átvettem A Levelem. A levelem, amiben a Kormányhivatal tájékoztat a nem- és névváltoztatási kérelmem állapotáról és hogy továbbították az ügyemet a születési helyem szerinti anyakönyvvezetőhöz. Nézzétek:

“Az utolsó levél Noéminek” A teljes bejegyzés megtekintése

Akinek nincs hely a nap alatt

Az Amnesty International munkatársai tizennyolc hónapon át követték nyomon egy fiatal El Salvador-i transznemű nő sorsát. A beszámolójuk kétségbeejtő, az összes érintett országra nézve. “Akinek nincs hely a nap alatt” A teljes bejegyzés megtekintése

Lehet, hogy végre teljesül az álmom?!

Egy kicsit még mindig remeg a kezem, és egy kicsit még az ájulás szélén vagyok, de megpróbálom összeszedni most minden erőm, és leírni nektek, mi történt. Tegnap este a Transvanilla Transznemű Egyesület kiadott egy közleményt arról, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumával (EMMI) és a Fővárosi Kormányhivatallal folytatott egyeztetés után örömmel jelentik be, hogy újra elindult a név és nemváltoztatási kérelmek elbírálása Magyarországon.

“Lehet, hogy végre teljesül az álmom?!” A teljes bejegyzés megtekintése

Kulcskérdés 2: tényleg csak egy kérdés

Pár héttel ezelőtti bejegyzésemben, a Kulcskérdésben hosszan írtam nektek arról, hogy milyen transzneműként edzőterembe járni. Hogy milyen őrületes szorongásokat tud okozni, hogy amikor belépek a terembe, a férfi vagy női öltöző kulcsát kapom-e meg a recepcióstól. Korábban azt írtam, hogy ezzel sikerült valamiféle nyugvópontra jutnom magamban, ám éreztem, hogy ennek a történetnek még koránt sincs vége. Aztán másfél hete elmentem edzeni, és valami egészen különleges dolog történt. Azóta is két centiméterrel a föld fölött járok, persze nem csak emiatt. Elmesélem.

“Kulcskérdés 2: tényleg csak egy kérdés” A teljes bejegyzés megtekintése

#Megoldjuk! – lesz-e szenátor Chelsea Manning?

Chelsea Manning? James Bond transz nőben. Annyira, hogy ő volt a felelős minden idők egyik legnagyobb szivárogtatásáért. Most pedig úgy döntött: hét év katonai börtön után indul az Egyesült Államok szenátori székéért Marylandben. “#Megoldjuk! – lesz-e szenátor Chelsea Manning?” A teljes bejegyzés megtekintése