Csak egy hajvágás

Sziasztok, nagy örömmel mutatom be Márkot, a blog első vendégszerzőjét, fogadjátok szeretettel! – Noé

Ez az írás egy nagyon szomorú eset miatt íródik, melyet jómagam éltem át, épp a minap. Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam: Márk vagyok, 22 éves, teljesen átlagos egyetemista srác, aki történetesen transzneműnek született. Először is, szeretném megköszönni az Amnesty Magyarország Mentés Másként blogjának, hogy megoszthatom itt ezt a ma megesett kis történetet, úgy vélem, jó, ha minél nagyobb közönséget ér el.

Szóval a mese egy budapesti férfi gyorsfodrászatban játszódik, főszereplője jómagam vagyok és az egyik borbély kolléga. Hónapok óta náluk nyiratkozom, hiszen viszonylag olcsó férfifodrászat, várni sem kell, és egészen a mai napig ebben nem is találtam semmi kifogásolhatót. Miért ne mehetne egy férfi, egy férfi fodrász szalonba, ugyebár? Nos, azért, mert ahogy az ezen a szép napon kiderült, feminin kiállása miatt nem igazán látják ott szívesen. Mert ugye egy férfi akkor férfi, ha nagy, és szőrös, én meg hát kicsi is vagyok, szőrös sem vagyok, és talán még a hangom is vékonyabb az átlagnál.

Szokásomhoz híven bementem, hogy levágassam a hajam, kivártam az éppen minimális sort, egy jófej srác meg is csinálta, úgy, ahogy szerettem volna, kifizettem a szolgáltatást, amivel meg voltam elégedve, majd kiléptem a helyiségből. És itt ugrik a majom a vízbe. Ahogy kitettem a lábamat, jött is utánam a történet másik főszereplője, nem ugyanaz a srác, aki megnyírt, hanem egy kollégája, hogy tudnánk-e váltani pár szót. Udvarias gyerek lévén, mondom, persze, semmi akadálya. De ami ez után következett, arra sem lélekben, sem sehogy máshogy nem voltam felkészülve. Lassan, megfontoltan, de nem eléggé megfontoltan kifejtette nekem, hogy ez mennyire kellemetlen, meg kínos, meg ne sértődjek már meg, de… A következő mondatát pedig idézem: „Ez ugyebár egy férfi fodrászat, és hát tudjuk, hogy te lány vagy, és megtennéd, hogy nem jössz hozzánk többet?” Én pedig álltam, néztem rá, egyik szemöldököm fenn, a másik lenn, hogy mivan?! A következő párbeszéd zajlott le köztünk:

– Már meg ne haragudj, de mi az, hogy „tudjátok”, és egyáltalán miből gondoljátok, hogy én lány vagyok?
– Hát ööööhm… Miért, nem vagy az?
– Legjobb tudomásom szerint, nem. De ezen ugyan ne múljon.
– Úristen, akkor ne haragudj, ebben az esetben továbbra is várunk szeretettel. Ne haragudj, és ne sértődj meg emiatt, csak olyan volt… Ez így akkor nekünk kínos.
– Oké, további szép napot. Nem gáz.

S ezekkel a szavakkal, és egy kényelmetlen bájmosollyal az arcomon örökre búcsút intettem, mind a kedves borbélynak, mind magának a szalonnak, ahová többé az életben nem fogom betenni a lábam, akár férfi vagyok, akár nem.

Én nem vagyok éppen egy sértődékeny típus, pláne ha egy idegenről van szó, aki azt mond rám, amit akar. De eléggé nehezen veszi be a gyomrom, hogy megtagadjanak tőlem egy szolgáltatást, csak mert nem vagyok éppen maszkulin. Pláne úgy, hogy bár még nem kezdtem el a tesztoszteront, azért éppen lánynak sem nézek ki, maximum egy tizenéves suhanc srácnak. És igen, megsértettek. Nem azzal, hogy valahogy kiszuggerálták belőlem, hogy „hm, ennek nem biztos, hogy van a két lába között valami lifegő…”, hanem azzal, hogy látható rajtam, mi, vagy ki vagyok, és mégis értésemre adták, hogy ez náluk nem elfogadott.

Éppen ezért, amint megtörtént, írtam Noénak, hogy valahogy juttassuk már el ezt a sztorit az olvasóihoz, azaz hozzátok, mert fontosnak tartom, hogy beszéljünk a transzokat érő hétköznapi kellemetlenségekről. Nem szeretném, ha egy hozzám hasonló transznemű srác a körúton sétálgatva, jóhiszeműen betérne, hogy „de jó, itt egy viszonylag olcsó fodrász szalon, én meg hát férfi vagyok, vagy mi a szösz, menjünk, vágassuk le a hajunkat”, és ehhez hasonló diszkrimináció, vagy sérelem érné. Ezért tartom nagyszerű ötletnek a Prizma közösség kezdeményezését, hogy listába szedik a transzbarát szolgáltatókat. Ha szeretnétek biztosra menni, mindenképp érdemes felkeresni a honlapot, ha pedig van olyan hely, amivel kiegészítenétek a listát, jelezzétek a Prizmának!

Utószóként, még egyszer megköszönném, hogy megoszthattam itt ezt a szomorú történetet a nagyérdeművel.

 

Morvai Márkus Máté

Csak egy hajvágás” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Máté! Biztos nagyon rosszul esett neked ez a megnyilvánulás, de ahogy olvasom, nem volt bunkó a fodrász srác. Tudomásul vette és bocsánatot kért. Jobb lett volna, ha csak furcsán méregetnek és pusmognak, amikor ott vagy? Szerintem becsülendő az őszinteségük. Nem feltétlenül találkoztak még transzneművel, így nem az az első, hogy úgy álljanak hozzád.

    Kedvelés

  2. Teljesen egyet értek a fodrászatban dolgozokkal. Járj olyan helyre ahol lányok haját is vágják, és nem lesz ilyen problémád!

    Kedvelés

  3. minek tesztoszterin ha férfi vagy? attól, hogy bemeséled magadnak, hoy te pasi vagy és felvarrsz magadnak egy műbránnert még nem leszel férfi, mert ezek szerint egy pinával rendelkező nőnek születtél. idióta

    Kedvelés

  4. Noé, ha lehet, töröld a hirtelen felindulásból elkövetett hozzászólásaimat, ha lehet! Nem akarok egy faszistával (nem elírás) vitatkozni, de nem tudom törölni.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s