Műtéti napló

2018. mácius 07., 07:03

Nem tudok aludni. Igazából egész éjjel nem tudtam, csak forgolódtam jobbra-balra. Mondjuk egyáltalán nem csodálkozom rajta, hiszen kiszámolni sem tudom, hogy hány éve várom már ezt a napot. És végre eljött. Ma végre ma van. Ma van a mellkasműtétem napja.

2018. mácius 07., 09:24

Azt mondták, hogy éhgyomorra kell mennem a műtétre. A Jászai Mari térre megyek, van ott egy magánklinika, ahol Dr. Rozsos Tamás ma megcsinálja nekem az oly régóta várt műtétemet. Eltávolítja a melleimet és létrehoz egy – reméljük – gyönyörűszép férfi mellkast. Korábban a konzultáción azt mondta, mikor ránézett a melleimre, hogy ebből nagyon szépet lehet csinálni. Hát ennél örömtelibb dolgot nem is mondhatott volna.

Szóval éhgyomorra kell mennem. Nem nekem való ez. Azért egy kávét megittam, remélem ebből nem lesz baj. Kávé nélkül indítani egy ilyen ünnepnapot? Kizárt.
Nagyon éhes vagyok. Folyton csak a kimaradt reggelimre gondolok. Remélem, azért négy óra múlva már nem ez lesz a legnagyobb problémám. Vagy pont, hogy az lenne a jó, ha ez lenne?

2018. mácius 07., 09:51

Sétálok a klinikára. 11-kor kezdődik a műtét, még van egy teljes órám. Szép, napsütötte tavaszi nap van ma, talán ebben az évben ez az első. Még az időjárás is engem ünnepel. 🙂

Nem mondom, hogy nem izgulok, mert de. Főleg az altatástól, pedig már sokszor altattak. Na meg, hogy szép lesz-e. Bár, ha jól tudom, rögtön nem is nézhetem majd meg, mert be lesz kötözve. Meglátjuk.

2018. mácius 07., 11:02

Ideértem a klinikára, vagyis ideértünk mert a barátnőm is elkísért. Amikor elköszöntünk, akkor elgondolkodtam őt nézve, hogy vajon kettőnk közül most ki izgul jobban a műtét miatt.

Megkaptam a szobámat, gyönyörű. Méretétől eltekintve mondhatni, hogy egy lakosztály. Jó lesz itt lábadozni.

img_2585.jpg

A műtétre még várnom kell, mert éppen másvalaki van soron, akivel körülbelül két óra múlva végeznek. Legalább van még időm lelkileg felkészülni. Azt mondták, kétórás lesz a műtét, és hogy nem nagy dolog. Szerencsére kis melleim vannak, így nem kell órákig dolgozni majd rajta. A klinikán mindenki iszonyat kedves és figylemes, minden nagyon szép. Mondjuk nem egy olcsó mulattság ez, összesen 520.000 Ft-ot kellett fizetnem a műtétért.

Megnézek addig valami sorozatot, az majd eltereli az izgulásról a figyelmem. Remélem, egy órakor tényleg elkezdjük. Most már nagyon éhes vagyok.

2018. mácius 07., 12:22

Kijött a doktor úr a műtőből. Közben beszéltem az anesztessel, hát nem dicsért meg, hogy kávét ittam reggel, sőt. Egy életre megjegyeztem, hogy az éhgyomorba a kávé kihagyása is beletartozik. A többi mind rendben volt.

Közben Rozsos doktor hivatott. Felrajzolta a mellem. Filctollal mindenféle köröket rá, hogy hol fog vágni, meddig kell felpreparálni, bármit is jelentsen ez,. Mindjárt kezdünk. Most már tényleg a torkomban dobog a szívem. De legalább a nővérek nagyon kedvesek és megnyugtatóak.

2018. mácius 07., 15:46

Vége van. Most fekszem bekötözve a szobámban. Elég kába vagyok. Aludnom kell. – hangzott volna a bejegyzés, hogyha tudtam volna írni rendesen a műtét után. Ehelyett ezt jegyeztem fel a telefonomba: “vege van. Mat fekszem bekotozvr s dzobamban. Eleg kaba vagyok. Aludnomkel”

2018. mácius 07., 17:42

Most már kicsit éberebb vagyok, aludtam. Ez az altatás mindig olyan mókás dolog, tudom, hogy az elkövetkező órákra is homályosan fogok majd csak emlékezni. Az előbb beszéltem az orvossal is. Azt mondta, hogy nehéz műtét volt, három óráig tartott a tervezett kettő helyett. Egyrészt iszonyú vérzékeny vagyok, úgyhogy alig tudták elállítani a vérzést a műtét közben, másrészt pedig a mirigyállományom a tesztoszteron miatt nagyon megkeményedett, így elég nehéz volt kioperálni. Azt mondta, néha már azon gondolkodott, hogy hoz egy csákányt is. 🙂 De a lényeg a lényeg, sikerült, túl vagyunk rajta, idézem őt: “Kifejezetten szép lett.” Én egyelőre csak ennyit látok belőle:

img_2589.jpg

Van bennem két cső oldalt, az elég kellemetlen. Azon keresztül tisztul még a vér. Infúziót is kapok, biztos, ami biztos. Legalább most már nem vagyok éhes.

Az előbb itt voltak a szüleim meglátogatni, az nagyon jól esett. Hoztak nekem pogácsát. Amit persze nem ehetek még meg, úgyhogy egyelőre csak szemezgetünk egymással.

2018. mácius 07., 18:49

Azt hiszem kezd kimenni az altatás és a fájdalomcsillapító hatása. Mondjuk a fájdalom az nem vészes, inkább a szűnni nem akaró hányinger és szédülés a rossz már órák óta. A fájdalom tűrhető. Meg azért lássuk be, hogy ez életem eddigi legboldogabb fájdalma. Így könnyű elviselni.

2018. mácius 07., 21:19

Volt még két látogatóm, a barátnőm és Goti, az egyik legjobb barátom is eljött. Legalább ők ettek a pogácsából, mert nekem még mindig írtóra hányingerem van. Az előbb kaptam a nővértől ropit, azt meg birtam enni. És már vizet is ihatok, sőt az előbb már felkeltem és kimentem a mosdóba is. Igaz, még kisérővel, de hát őrület micsoda izgalmak történnek már velem. 🙂

Belenéztem a tükörbe. Alig hittem el, amit látok. Igaz, hogy be van kötve, de az egész mellkasom lapos. Teljesen lapos. Annyira hihetetlen.

Lassan le is fekszem aludni. El sem hiszem, hogy ma már mellek nélül alszom el, és holnap mellek nélkül ébredek. Csak egy szép mellkas pihen már valahol ott a kötések alatt.

Jó éjszakát.

2018. mácius 08., 07:28

Ma nőnap van. Micsoda nőnap, te jó ég!

Kaptam reggelit, kávét, szendvicset, minden írtó finom volt. Az éjszakám nem volt a legjobb, ezt a háton alvást nem nekem találták ki. Kaptam vérhigító injekciót, és a branült is kikapták már a kezemből. Lassan indulhatok haza, 9-re jön értem a barátnőm. Remélem, a csövet is kiveszik belőlem, bár a nővér szerint ne számítsak rá, mert még mindig tisztul a vér kifelé.

2018. mácius 08., 09:18

Beszéltem a doktor úrral, ellátott minden fontos információval. Igyak sok folyadékot, plusz izotóniás italt, folyamatosan jegeljem a mellkasom, hordjam a szorítót, feküdjek, pihenjek. A cső marad, szombaton kell visszajönnöm kötözésre és, ha minden jól megy, aznap kiveszi a csövet is.

Még mindig szédülök és hányingerem van kicsit. Remélem, ez azért hamarosan elmúlik. Főleg séta közben nem túl kellemes. De szerencsére már mindjárt hazaérünk.

2018. mácius 08., 13:33

Már itthon vagyok az ágyamban. Felváltva alszom, iszom, bámulom a tévét, majd megint alszom. A cicáim pedig itt fekszenek mellettem az ágyon, és vigyáznak rám. Így könnyen megy a gyógyulás.

img_2599.jpg

Ezek a csövek nagyon viccesek. Beleraktuk egy zacskóba a végükön lévő kis tubust, amibe folyik a vér. Akármikor fölkelek, vinnem kell a kezemben a kis zacskómat. Azt hiszem, rég néztem már ki ilyen szerencsétlenül. Főleg, hogy a fájdalom miatt csak kissé görnyedve tudok még csak állni. Namost képzeljetek el egy esetlen, nehezen mozgó, görbe, zacskós embert, aki alig bír járni. Ugye? Remélem ti is jót nevettek az elképzelt látványon, mert én magamon nagyon.

2018. mácius 08., 16:49

Már jobban vagyok. A szorító elég erős, plusz a cső miatt néha vannak fájdamaim, de kibírható minden. Azt hiszem most volt először alkalmam belegondolni igazán, hogy megcsináltattam a mellkasműtétemet. Annyira durva. Fel sem fogtam még. Talán mert egyelőre inkább a testi fájdalmakkal vagyok elfoglalva, és még nem is láttam a mellkasom, hisz be van kötve. Na, majd szombaton! Alig várom. Azt látom csak most, hogy teljesen lapos. Hát már ez olyan örömmel felér, hogy sírni tudnék tőle.

2018. mácius 09., 10:35

Ma reggel már sokkal jobban ébredtem. Gyógyul ez szépen. Már kevésbé fáj és a mozgátartományom is bővült. Aludni is viszonylag sokat tudtam, csak háromszor-négyszer ébredtem fel éjszaka.

Még mindig szoknom kell a gondolatot. És a látványt. Alig várom a holnapot, hogy végre láthassam a csodát.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s