Az élet hivatalosan is férfiként

Rég írtam már blogbejegyzést, az utóbbi időben teljesen el voltam merülve a boldogságban, hogy végre hivatalosan is Noé lettem és férfi. De hogyan is néz ki ez a mindennapjaimban és változott-e valami? Elmesélek néhány rövid történetet.

Mielőtt belekezdenék, elmondom, hogy az elmúlt két hétben igen gyakori vendége voltam az Okmányirodáknak. Miután megszereztem az új anyakönyvemet, – amit mellesleg egy nagyon kedves anyakönyvvezető állított ki nekem, akit Noéminek hívtak -, elkezdtem beszerezni az új papírjaimat. Mert bizony, ha az embernek megváltozik a neve és a neme akkor minden, azaz tényleg minden létező okiratot le kell cserélni. Személyi, lakcímkártya, jogosítvány, TAJ- és adókártya, útlevél. Meg persze ott van még a bankkártya, a közmű számlák, a háziorvos, a lakás átírása, a nyelvvizsga, a bizonyítványok hosszú listája és még sorolhatnám. De nem baj, nem panaszkodom, eközben mindig arra gondolok, hogy ez életem legboldogabb hivatali ügyintézése. 🙂

Amikor nekikezdtem ennek a túrának, nagy izgalommal és kíváncsisággal vártam, hogy hogyan fognak reagálni a hivatalokban, amikor besétálok és azt mondom, hogy csókolom Noé vagyok, de ezelőtt Noémi voltam, kérem, javítsák át a rendszerben. Az a helyzet, hogy a tapasztalatom mindenhol rendkívül pozitív volt, az ügyintézők mindenhol kedvesen és megértően reagáltak, senki nem akadt fenn ezen az “aprócska” változáson. Még nem értem a papírok intézésének a végére, de a legfontosabbak már megvannak. Azóta már voltam postán csomagot átvenni, hihetetlen büszkén nyújtottam át a csodaszép, új, Noés személyimet. A csomagkiadó nem is értette hogy miért vigyorgok úgy, mint a vadalma. Szerintem azt hitte, hogy valami írtó kúl dolog van a csomagomban, amit egész életemben vártam. (Egy hajvasaló volt benne.)

A férfi referencia tartomány

Háromhavonta esedékes elmennem endokrinológushoz és felíratnom a hormon receptemet. Ilyenkor mindig szükséges egy vérvétel, hogy az orvos lássa, hogyan is áll a tesztoszteron és az ösztradiol szintem. Pár hónappal ezelőtt találtam egy nagyon jó labort a Mammutban, ahol seperc alatt leveszik a vérem és még aznap elküldik e-mailben az eredményt. Legutóbb, mikor voltam, még Noémiként vizsgáltak. Pár napja újra elmentem és kíváncsian vártam, hogy hogyan fog ez alakulni.

A recepción bejelentkeztem a foglalt időpontomra, majd kaptam mindenféle lapot, matricát, sorszámot, amivel majd szólítanak. Ekkor hirtelen megállt a recepciós és kérdezte, hogy akkor most nekem Noé a keresztnevem, ugye? Mondtam, hogy igen. Erre hirtelen felcsattant és mondta, hogy úristen, hát akkor ezt a múltkor valaki csúnyán elírta, és hogy itt Noémi van, és ne haragudjak, és nem is érti, hogy ez hogy történhetett meg. És hogy azonnal javítja, mert férfiként más referencia tartományba tartozom. Sűrű elnézések közepette még a három hónappal ezelőtti leletemet is át akarta írni, mondtam, hogy nem szükséges. Mindent javított a papírokon és a rendszerben is, mondta, hogy most már nem lesz semmi gond. Én mindeközben büszkén mosolyogtam magamban.

Délután megkaptam a leletemet, a tesztoszteron szintem teljesen rendben van, az ösztradiolnál viszont csillagok voltak. Majdnem háromszor annyi lett a mért eredmény, mint egy férfinál kellene, hogy legyen. Alatta lévő sorba oda volt írva, hogy a vizsgálatot megismételték, de az érték nem változott. Biztos ők is csodálkoztak egy picit, hogy ez hogy lehetséges.

Férfiként az edzőteremben

Mint arról már oly sokszor írtam jó ideje járok konditerembe edzeni. Ám csoportos órára még sosem mertem elmenni, pedig mindig kíváncsi voltam egy ilyenre. Ezt nem tudom jól elmagyarázni, de összefüggésben volt a transzneműségemmel. Talán nem akartam megszégyenülni. Valahogy mindig úgy képzeltem ezeket a csoportos órákat, hogy az edző megáll a terem közepén, odaszól hozzám és mindenki előtt megkérdezi, hogy férfi vagyok-e vagy nő, majd kínosan lamentálunk ezen még percekig, ki a mellette állóval, ki csak legbelül magában. Erre egyáltalán nem vágytam.

Amint meglett az új személyim bejelentkeztem az első TRX edzésemre. Érdekes lelkiállapot ez. Hogy attól, hogy a táskámban van egy pici kártya, amin az van, hogy férfi vagyok, már el merek menni csoportos órára, amilyenekre korábban soha.

A kulcskérdéssel sincs már probléma a teremben, még egyetlen recepciós volt, aki mindig női kulcsot adott nekem, hisz ő ott a legrégebbi munkatárs és ő még nőként jegyzett meg engem, hisz már egy éve járok hozzájuk. Akkor még csilingelő lányos hangom volt, érthető. Múltkor, mikor mentem, megállított és azt mondta: ‘Noé! Most már aztán ezt tényleg beszéljük meg, mert nem értem. Mindenki össze-vissza ad neked kulcsot. Most mit adjak, férfit vagy nőit?’ Elmosolyodtam, mondtam, hogy férfit és ezzel el is intéztük ezt a témát. Most már mindenkitől a férfi öltözőbe kapok kulcsot. Bár oda még sosem merészkedtem be, de a mellkasműtét után ez lesz a következő nagy lépcső, amit szeretnék megugrani.

Már csak pár nap a műtétig

Apropó, mellkasműtét. Március 7-én lesz a műtétem. Már csak pár nap, annyira hihetetlen. Nagyon várom már. Reggelenként néha félmeztelenül állva a tükör előtt arról álmodozom, hogy nincs ott az a két dudor. Hihetetlen élmény lesz először rápillantani a mellkasomra a műtét után. Egy férfi mellkasra. Egy kicsit izgulok, hogy jól fog-e sikerülni, bár az orvos a konzultáción, mikor rám nézett hangosan felcsattant, hogy ebből az alapanyagból gyönyörű mellkast lehet csinálni, és hogy milyen szép lesz. Ez azért elég megnyugtató volt. Pontosan ez volt az, amit hallani akartam.

Így vegyél ajándékot anyukádnak

Pár napja volt anyukám születésnapja és azt hiszem az egyik legviccesebb élményem a tranzícióm kezdete óta. Nővéremmel kinyomoztuk, hogy kihez és hova jár anyukám masszázsra és kitaláltuk, hogy születésnapjra veszünk neki egy ajándék kupont ahhoz a masszőrhöz.

Bementem a helyre és elmondtam, hogy mit szeretnék. A masszőr pont nem volt bent, így csak az egyik fodrásszal tudtam beszélni. Ő felhívta a masszőrt, hogy itt van egy fiatalember, aki az anyukájának szeretne ajándék kupont venni születésnapjára, és hogy rendben van-e ez így.

Elég hosszasan beszéltek telefonon, nem is értettem, hogy mi tart ebben ennyi ideig. Aztán egy ponton átadta nekem a fodrász a telefont, hogy beszéljek én a masszőrrel. Átvettem és az első kérdés az volt, hogy hogy hívják anyukámat. Mondtam a nevét. Mondta, hogy ez nagyon érdekes. Kérdezte, hogy ő az, aki az ügyészségen dolgozik? Mondtam, hogy igen, már régóta ide jár masszázsra. Még jobban furcsálta. Majd egy ponton mondta, hogy szerinte itt valami tévedés lesz és az én anyukám nem hozzá jár. Itt már én is furcsáltam a dolgot, de ötletem sem volt, hogy miért értetlenkedik. Nagy nehezen kibökte a végén, hogy van egy ilyen nevű vendége, de neki két lánya van.

Na, itt elkezdtem iszonyatosan nevetni és ezzel egy időben végtelenül zavarba is jöttem. A masszőr csak hallgatott a telefonban. Elkezdtem habogni és hebegni, hogy de, ő lesz az. Az anyukám. Csak, hát hogy mondjam. Mindegy igazából. De igen, ő az. Én csak, meg szóval, na! Ez ilyen családi dolog, de mindegy is. Hosszú. Itt szerintem érezte, hogy inkább feloldja a dolgot és mondta, hogy rendben majd áttértünk a gyakorlati részletekre.

Amikor kijöttem a szalonból hosszú percekig nevettem még magamon és a helyzeten. És gondolkodtam, hogy mit kellett volna mondanom. A következők merültek fel bennem: 1, igen ő az anyukám, csak még nem tudja, hogy férfi vagyok. 2, igen ő az anyukám, vagyis csak félig, mert örökbefogadott gyerek vagyok. 3, ja, önnek még nem mesélte, hogy transznemű vagyok?

Kíváncsi lennék, ők vajon hogyan interpretálták később ezt a történetet. Na, meg arra is, hogyha anyukám elmegy az ajándék alkalomra, vajon felhozza-e neki ezt a témát. Remélem azért, hogy nem.

Te vagy Noé?

Pár napja, amikor sétáltam hazafelé, olyan dolog történt velem, ami ezelőtt még soha. Egyszer csak az utcán a vállamra tette valaki a kezét és megállított. Egy fiatal, nagyon kedves, mosolygós ember volt, akinek az volt az első kérdése: ‘Te vagy Noé, a Mentés Másként blog írója?’. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Hogy egyáltalán én vagyok-e. ‘Igen, én vagyok, mondtam neki.’ Majd elkezdett nagyon lelkesen arról beszélni, hogy olvassa a blogom, és mennyire jó és, hogy amúgy gratulál a papírjaimhoz és mindenhez.

Annyira jó érzés volt. Először az jutott eszembe hoppá mekkora ‘celeb’ lettem, hisz felismernek és leszólítanak az utcán. De aztán csak iszonyú boldog voltam, hogy itt van egy ember, aki írtó lelkesen beszél arról, hogy mennyire szereti a blogom. Hogy ekkora örömet tudok neki okozni, csak szimplán azzal, hogy néha leülök és megírok pár bejegyzést. Sőt! Azt is elmondta nekem, hogy benne is fogalmazódnak hasonló érzések, és nagyon sokat segített neki a blogom ebben, hogy helyére tudja tenni magában. Vagy legalábbis elinduljon ezen az úton. Annyira jó volt ezt hallani. Annyira, hogy ezt akkor el is felejtettem szerintem mondani. Úgyhogy ezt mindenképpen meg akartam írni. Úgyhogy, kedves idegen, ha olvasod most ezt a bejegyzést, köszönöm neked mégegyszer, feldobtad az estémet azzal a sok széppel, amit tegnap nekem mondtál.

A tudatos férfinoé

Amúgy, ha a szívemre teszem a kezem, még most sem hiszem el, hogy hivatalosan is férfi vagyok. És Noé. Úgy szeretem ezt a nevet. Azt meséltem már, hogy az egyik volt Amnestys munkatársamtól kaptam? Mikor elmondtam neki, hogy transz vagyok, kérdezte, hogy van-e már választott nevem. Mondtam, hogy nincs. Erre rávágta, hogy lehetne Noé, a Noémit úgysem szereti, túl hosszú. 🙂

Szóval még idő. Talán sok idő. Annyira hosszú ideig vártam, és annyira hosszú ideig voltam Noémi és nő, hogy néha még most is rácsodálkozom, hogy ez már nem így van. Hogy végre hivatalosan is az vagyok, aki lenni akartam. Bevallom, még minden nap előveszem a pénztárcám, hogy ránézzek a személyimre. Azt szeretem benne a legjobban, hogy hatalmas betűkkel van ráírva: férfi. Meg lehet, hogy egoista vagyok, de szerintem a Noé az egyik legjobb név a világon. És az mégjobb, hogy ez most már az én személyimen van. Őrült jó érzés. Le sem lehet írni, hogy mennyire.

Az élet hivatalosan is férfiként” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Kedves Noémi, mert az vagy, te soha a büdös életben nem leszel férfi, bármit is csinálsz, levághatod a melledet, egy faszt ragaszthatsz fel magadnak, Noénak hívhatod magad – már ez a név férfiatlan, ilyen névvel egy pasiközösségben alapból köcsögburnyák lennél – lehet személyid, de te akkor is egy testileg megcsonkított nő maradsz, és tudod miért, mert egy férfi sohasem ír ilyen nyálas ömlengős blogokat ilyeneket a nyafogós nők tesznek! 😀 😀 😀 😀 😀 😀 😀 😀 😀 😀 😀 😀 Bemesélheted magadnak, hogy férfi vagy, de te nem annak születtél, te csak hasonlítani fogsz egy férfira, de soha nem vállhatsz azzá, mert nőnek születtél, aki bemesélte magának, hogy férfi! 😀 😀 😀 😀 😀

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s