Lehet, hogy végre teljesül az álmom?!

Egy kicsit még mindig remeg a kezem, és egy kicsit még az ájulás szélén vagyok, de megpróbálom összeszedni most minden erőm, és leírni nektek, mi történt. Tegnap este a Transvanilla Transznemű Egyesület kiadott egy közleményt arról, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumával (EMMI) és a Fővárosi Kormányhivatallal folytatott egyeztetés után örömmel jelentik be, hogy újra elindult a név és nemváltoztatási kérelmek elbírálása Magyarországon.

Éppen az angol órámról tartottam hazafelé, amikor a Déliben a metróra várva elolvastam a hírt. Hirtelen azt hittem, hogy el fogok ájulni, úgyhogy leültem egy székre, újra és újra elolvastam, egészen addig, amíg el nem hittem:

“Ezúton tájékoztatunk mindenkit arról, hogy az Egyesületünk számára az Emberi Erőforrások Minisztériuma – Egészségügyért Felelős Államtitkárság – Közegészségügyi, Járványügyi, Egészségügyi Igazgatási és Védelmi Főosztálya, illetve a Budapest Főváros Kormányhivatala – Állampolgársági és Anyakönyvi Főosztály – Névváltoztatási és Anyakönyvi Osztálya által adott telefonos tájékoztatás szerint a nem jogi elismerésére (nem- és névváltoztatás) vonatkozó kérelmek elbírálása újra kezdetét vette.”

Transvanilla azt tanácsolta nekünk, hogy aki érintett és van folyamatban lévő kérelme, hívja fel a Kormányhivatalt, és kérjen tájékoztatást az ügyében.

Irtó hosszú éjszakám volt, azt hittem, hogy sosem lesz reggel, és sosem hívhatom fel végre a Kormányhivatalt. Reggel hat óta csak a plafont néztem, és nyolckor már tárcsáztam is a Kormányhivatalt. Remegett a hangom. Elmondtam a nevem, és hogy a korábban beadott név és nemváltoztatási kérelmem ügyében szeretnék tájékoztatást kérni.

A kedves ügyintéző egy kis türelmet kért. Majd mondta, hogy tegnap délután érkezett pár név és nemváltoztatási döntés az EMMI-től, megnézi, hogy én köztük vagyok-e. Kábé 10-12 másodperc telt csak el. Nekem egy örökkévalóságnak tűnt.

– Igen. Ön is köztük van.

Ezen a ponton beleordítottam a telefonba, hogy ezaz!, és elkezdtem ugrálni az utca közepén. Majdnem hasra is estem, persze ezért nem kéne a jégen ugrabugrálni, de ez most itt kit érdekelt , ugye.

Megkérdeztem az ügyintézőt, hogy nem mondaná meg, hogy mégis mi lett a döntés, és pontosan mi van a levélben, ha már úgyis ott van előtte az asztalon. Ezen kicsit vacillált, de aztán kategorikusan kijelentette, hogy sajnos telefonon nem adhat ki ilyen jellegű információt. Megértő hangon tudomásul vettem. Azért kedves volt, megnyugtatott, hogy hamarosan iktatják és postára adják a döntést, úgyhogy már nem kell sokat várnom.

Bevallom, még ez is az a pont volt, ahol nem mertem örülni. Majdnem tizenegy hónapja szívok ezzel az egésszel, rengetegszer reménykedtem már feleslegesen. De persze azért a szívem a torkomban dobogott egész reggel, míg beértem az irodába.

Bent elmeséltem az egyik kollégámnak, Áronnak, és abban maradtunk, hogy felhívom a Transvanilla vezetőjét, hátha tud még valami okosat mondani. Hogy most mi is ez az egész, mi történt, mi fog történni. Plusz gratulálni is szerettem volna nekik, hisz nagy munkájuk van ebben. És itt jött a teljes sokk. Azt mondta, hogy igen, jól tudom. Az EMMI tizenhét ember ügyében hozott döntést, amit tegnap már továbbítottak is a Kormányhivatalnak. És:

Mindenkinek, akinek az ügyét postázták a Kormányhivatalnak, jóváhagyták a nem- és névváltoztatási kérelmét.

Jóváhagyták.

Mindenkinek.

És én is köztük vagyok.

Zöld utat kaptam.

Majdnem tizenegy hónap várakozás után.

321 nap után.

Úgy néz ki, az állam végre megengedi, hogy férfiként éljek hivatalosan is.

Ha képes lenne rá a testem azt hiszem most egyszerre zokognék, ugrálnék örömömben, verném a fejemet a falba, ölelgetnék mindenkit és tiszta szívből, teli torokból, ordítva nevetnék. Egyszerűen le sem tudom írni, hogy ez milyen érzés. Hihetetlen ez az egész.

De egyelőre csak félve tudok még örülni, ha nehéz is visszafogni magam. Sokszor sok mindent hittem és hallottam már ebben az ügyben. Hosszú hónapok óta szívatnak minket. Úgyhogy csak akkor fogok tudni felhőtlenül és őszintén örülni, amikor átveszem a levelet, és abban feketén-fehéren leírják, hogy mostantól hivatalosan is Noé vagyok és férfi. Drukkoljatok, hogy minél előbb megérkezzen a levél, és, hogy ez ne csak egy álom legyen megint, mert annyiszor álmodtam már ezt az elmúlt 321 napban.

Remélem, ezúttal nem fogok felébredni.

Lehet, hogy végre teljesül az álmom?!” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s