#Megoldjuk! – lesz-e szenátor Chelsea Manning?

Chelsea Manning? James Bond transz nőben. Annyira, hogy ő volt a felelős minden idők egyik legnagyobb szivárogtatásáért. Most pedig úgy döntött: hét év katonai börtön után indul az Egyesült Államok szenátori székéért Marylandben.

A még ma is csupán harmincéves Chelsea története 2009-ben vett óriási fordulatot; ekkor vezényelték ugyanis Irakba, ahol hírszerzési elemzőként hozzáfért a titkosított adatbázisokhoz, amiknek 2010 elején egy jelentős részét kiszivárogtatta a Wikileaksnek – lelkiismereti okokból. Az Amnesty International szerint „a kiszivárogtatott anyagok közül több is lehetséges emberi jogsértésekre és a nemzetközi humanitárius jog megsértésére mutatott rá, amiket a külföldi kiküldetésben lévő amerikai csapatok, az amerikai csapatokkal együttműködő iraki és afgán fegyveres erők, hadiipari cégek és a CIA követett el terroristaellenes műveletek során.”

Manninget egy netes ismerőse jelentette fel, bizonyos Adrian Lamo. Lamo egy úgynevezett “jószándékú hekker” volt, akivel – a tőle érzelmi és erkölcsi támogatást remélő – Chelsea bizalmasan megosztotta a történteket. (Lamót tettéért utóbb undorodva vetette ki magából a hekkertársadalom.) Chelsea-t természetesen azonnal letartóztatták, majd huszonkét vádpontban gyanúsították meg, melyek közül a legsúlyosabb az ellenség segítése volt – ezért akár halálbüntetést is kaphatott volna.

Arra hivatkozva, hogy nehogy kárt tegyen magában, Manninget fél évig tartották szigorított magánzárkában, egy hat négyzetméteres, ablaktalan cellában Quanticón, ötpercenként ellenőrizve, párna, vagy takaró nélül, egy vécécsésze és egy mosdókagyló társaságában. Mindez óriási nemzetközi visszhangot váltott ki a civil társadalomban és természetesen a jogvédő szervezetek részéről is: Juan E. Mendez, az ENSZ különleges jelentéstében kegyetlennek, embertelennek és megalázónak nevezte a bánásmódot, az Amnesty International pedig Manning brit kettős állampolgárságára hivatkozva arra kérte a brit kormányt, hogy avatkozzon közbe. Az Amnesty Manning helyzetét a guantanamói foglyok körülményeihez hasonlította, az amerikai igazságszolgáltatás viszont kitartott amellett, hogy a huszonnégy órás megfigyelés megfelel a bevett szokásoknak. Majd átszállították egy férfibörtönbe.

2013-ban Manning bűnösnek vallotta magát tíz vádpontban, azonban az ellenség segítését leszámítva az összesben bűnösnek találták. Az ítélet végül harmincöt év lett, 2021-es legkorábbi szabadulással, katonai börtönben. Az ítélethirdetés másnapján Chelsea a nyilvánosság elé állt számára gyermekkora óta nyilvánvaló transzneműségével és azzal az igényével, hogy büntetése alatt megkezdhesse a hormonkezelést. Továbbá kifejezett kérése volt, hogy a későbbiekben Chelsea-ként hivatkozzanak rá. (Chelsea “halott neve” Bradley volt, az ítélethirdetésig így szerepelt a hazai és a nemzetközi sajtóban, és hiába lett azóta hivatalos a névváltoztatás, sajnos sokan a mai napig ezen a néven hivatkoznak rá.)

„Most, hogy életem ezen új szakaszába lépek, szeretném, ha mindenki megismerné az igazi énemet. Chelsea Manning vagyok. Nő vagyok. Azért, ahogyan érzem és gyermekkorom óta éreztem magam, a lehető leghamarabb meg kívánom kezdeni a hormonkezelést. Remélem, támogatnak a tranzícióban.”

Mivel a Mentés Másként blogon vagyunk, beszéljünk egy kicsit Manning azt megelőző éveiről, hogy az emberi jogok védelmében a szabadságát és az életét kockáztatta; tanulságos történet a transz láthatóság hiányáról és annak várható lelki következményeiről.

Chelsea 1987 decemberében, egy oklahomai katonacsaládba született, alkoholista szülők második gyermekeként. Hogy milyen mértékű volt ez az alkoholizmus, jól példázza, hogy az anya a terhességét is végigitta, ami a Manning tárgyalásán meghallgatott pszichiátriai szakértő szerint látszik is a katona vonásain, ahogy a mindössze 157 centiméteres testmagasság és a 48 kilogrammos testsúly is valószínűleg erre utal. Az is beszédes tény, hogy gyermekként elsősorban a nővére látta el, hároméves koráig pedig kizárólag tejet vagy tápszert kapott. A szülők válása után az anyjával Walesbe költöztek, ahol Chelsea testközelből volt szemtanúja az anya öngyilkossági kísérletének.

Mindeközben gyötörte a kibeszéletlen szexualitása is. Még otthon, Oklahomában ugyan elmondta két barátjának, hogy úgy érzi, meleg, de Walesben ezzel nem kísérletezett, amúgy is éppen eleget piszkálták, mivel amerikai volt és lányos. 2003-tól, Amerikába visszatérve alkalmi munkákat vállalt, egy alkalmazója így nyilatkozott az akkori Chelsea-ről: „már nagyon régóta senki sem foglalkozott ezzel a gyerekkel”.

„Segíteni akartam az embereken, nem ártani nekik” – mondta egy vallomásában Manning, azonban védőinek álláspontja szerint nem csak erről volt szó. Hanem arról is, hogy mennyire elmagányosodott volt Chelsea, aki a hadseregben – jórészt apai nyomásra – menekülési lehetőséget keresett a problémái elől. A katonai közegben, ahol több mint 52% az LMBTQ emberek elutasítása, Manninget testalkata, valamint az addigra többé-kevésbé nyíltan vállalt szexuális orientációja és nemi identitása miatt rengeteg megaláztatás érte. (Jellemző Chelsea karakterére, hogy az ilyen bántásokra még a feletteseinek is keményen visszaszólt.)

Védői szerint Manning mentálisan instabil volt, nemi identitászavarban szenvedett, továbbá enyhe fokozatú Asperger- és magzati alkohol szindrómával élt. A hadsereg felelőssége abban, hogy labilitása ellenére olyan helyzetbe kerülhetett, hogy a történelem legnagyobb szupertitkos adatszivárogtatását hajthatta végre, tetten érhető például abban, hogy két felettese is jelezte, hogy nem helyeslik az Irakba vezénylését, mivel veszélyt jelenthet önmagára és másokra. A helyzet pedig csak fokozódott.

Még az USA-ban, 2009 novemberében történt, hogy Manning egy nemi tanácsadóhoz fordult, akinek elmondta, hogy valójában nőnek érzi magát, és gondolkodik a nemi megerősítő műtéten. A szakember arról számolt be, hogy egyértelmű volt, hogy Chelsea válságban van, nem csak a nemi identitása, de egy olyan háborúban való részvétel miatt is, aminek céljaival és módszereivel nem értett egyet. A környezete ezen a ponton már tanúja volt több szolgálatban megesett dühkitörésének is, és már ekkor felmerült, hogy nem kéne érzékeny adatok közelébe engedni. A többi pedig történelem: két hónappal később Manning letöltötte az egész világot megrázó adatokat, amiket – miután a Washington Post és a New York Times részéről nem tartottak rájuk igényt -, a Wikileaksnek szivárogtatott ki.

Érdemes lehet kiemelni pár momentumot az ezt megelőző időszakból. Az egyik, hogy Manning online barátságba került valakivel a Wikileakstől, akit ő az alapító Julian Assange-nak vélt. Ennek azért van jelentősége, mert a közvetlen, munkahelyi környezetében folyamatosan az elidegenedés érzésétől szenvedő Chelsea ebben a virtuális kapcsolatban úgy érezte, végre önmaga lehet.

A másik fontos pillanatkép, amikor e-mailt írt egy felettesének, „A problémám” tárggyal. Ebben a levélben beszámolt a nemi identitásával kapcsolatos problémájáról és arról, hogy minden igyekezete ellenére sem képes szabadulni attól az érzéstől, hogy ő valójában nő. Az üzenethez egy fotót is csatolt magáról nőként, a képfájl neve Breanna.jpg volt.

A levelet a felettese sohasem továbbította az érintett döntéshozók felé, noha ez kötelessége lett volna, így az eset legközelebb a bíróságon került elő. Holott lett volna ok foglalkozni Manning ügyével, miután volt, hogy magzati pózban fekve találtak rá egy raktárhelyiségben, ahol egy székbe késsel azt véste: “[azt] akarom”, illetve rendszeresen osztott meg aggasztó lehangoltságot mutató Facebook posztokat, és utóbb szemtanúk számoltak be súlyos incidensek soráról is, köztük egy katonatárs orrbavágásával. A dandár pszichiátere javasolta az azonnali leszerelést, azonban ebből csak lefokozás lett, amivel a hírszerzési elemzőként dolgozó Manning biztonsági hozzáférési státusza nem változott. Mindezen idő alatt Chelsea virtuálisan már Breanna néven épített avatárt.

Az ítélethirdetést megelőzően és azt követően is folyamatos figyelem kísérte az ügyet, a nemzetközi és a hazai reakciók egyaránt látványosak – és jobbára támogatóak – voltak. 2012-ben Manning lett a People’s Choice Award nyertese, 2014 elején pedig az izlandi és a svéd kalózpártok parlamenti képviselői Nobel-békedíjra jelölték.

2013. szeptemberében David Coombs, Manning ügyvédje kérelmet nyújtott be elnöki kegyelem iránt, azzal az indoklással, hogy a kiszivárogtatások nem okoztak „valódi károkat”, és hogy a szóban forgó dokumentumok nem érdemeltek volna védelmet, mert nem voltak érzékenyek. A kérelem tartalmazta az Amnesty International fent már említett támogató levelét is. Végül éppen egy éve, 2017. január 17-én, a leköszönő Obama elnök kegyelmi jogkörével élve mérsékelte Manning büntetését, és úgy rendelkezett, hogy 2017. május 17-én bocsássák szabadon.

#WeGotThis – Megoldjuk!
Múlt vasárnap, alig nyolc hónappal a szabadulása után Chelsea bejelentette, hogy regényes története újabb szakaszba lép: az amerikai politikai élet aggasztó (például: Donald Trump) helyzetére való tekintettel a transznemű ex-katona demokrata színekben indul az Egyesült Államok szenátori székéért Marylandben.

„Embert próbáló időket élünk. A félelem, az elnyomás és a gyűlölködés idejét. Nem több, vagy jobb vezetőre van szükségünk, hanem valakire, aki küzdeni akar. Elég volt abból, hogy a jogainkért könyörögjünk. Nem fognak támogatni. Nem alkusznak. Elég volt abból, hogy arra várunk, hogy a rendszer majd valahogy megjavítja magát. Ideje kivenni a kezükből a gyeplőt. Síkra kell szállnunk velük szemben, minden szinten. Meg kell oldanunk. Nincs többé szükségünk rájuk. Képesek vagyunk jobban csinálni. Átkozottul jól látjátok: Meg fogjuk oldani.”

Sok megoldanivaló van jelenleg Amerikában, – élen a transzfób elnökkel, aki a világ egyes országait lazán és egyszerűen csak mint „szarfészek” emlegeti -, mindenesetre mi drukkolunk Chelsea-nek, bátor csaj!

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s