Legyen a lepedők királya!

Ma reggel rettentő álmosan és nyúzottan, a télikabátomban minél jobban elveszve, szidva a telet és a hideget, sétáltam az utcán, amikor megláttam egy elkeseredett nénit, aki pénzt kéregetett. Ott állt egy pulcsiban a Jászai Mari téren, reménykedő tekintettel és kitartott kézzel, és közben azt mondogatta az előtte elhaladóknak hogy kérem, adjanak nekem pár forintot kenyérre.

Alapjáraton nem szoktam utcán kérőknek adományozni, inkább szervezeteket és kezdeményezéseket támogatok, akik a rászorulókon segítenek. Most mégis, valahogy  megszakadt ezen a nénin a szívem, úgyhogy odamentem és adtam neki 200 forintot. A szokásos dolog történt, ő nagyon megköszönte, mosolygott, én visszamosolyogtam és minden jót kívántam, majd tovább sétáltam.

A következő sarkon megálltam, mert volt még pár percem a találkozóm előtt. Szokás szerint zenét hallgattam és nagyon mélyen el voltam merülve a saját gondolataimban. Ezt a hosszas merengést egyszer csak megtörte a néni, akinek előtte a pénzt adtam. Kivettem a zenét a fülemből, láthatóan akkor már sokadjára és kicsit türelmetlenül ismételgette nekem:

“Lány van?”

Én először csak álltam és néztem rá bambán, nem is szólaltam meg. Újra megkérdezte:

“Na! Lány van már?”

“Milyen lány?” – kérdeztem vissza.

“Hát barátnője. Van már barátnője, fiatalember?”

“Van.” – mondtam kicsit csodálkozva. – “Már elkelt a szívem” – tettem hozzá még gyorsan.

Ciki vagy sem, az hiszem itt egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy a néni most udvarolni akar-e nekem, vagy sem, de aztán ez annyira szürreálisnak tűnt, hogy inkább megkérdeztem tőle, hogy miért érdekli ez őt annyira?

“Egy ilyen jóképű fiatalembernek mint maga, hát bizony hajtani kell a lányokat! Minden ujjára találna egyet, olyan jóképű, én mondom! Maga még fiatal, menjen és legyen a lepedők királya!” – hangzott a válasz.

Itt már hangosan felnevettem, de már idő volt, úgyhogy udvariasan megköszöntem neki a bókot, ő nekem a 200 forintot, majd mind a ketten boldogan, de legalábbis egy picit boldogabban, mint korábban, elsétáltunk.

Bárcsak így indulna minden reggelem.

#adományoznijó

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s