Miss Halloween 2010

Tegnap este találkoztam egy barátommal. Akárhova mentünk a városban, a különböző kocsmákban, a tömegközlekedésen és az utcán is lépten-nyomon véres arcú, betört fejű, ijesztőbbnél ijesztőbb alakokkal találkoztunk. Nekem idén csak ennyi volt a halloween, na de nem volt ez mindig így.

2010-ben kitaláltuk a barátaimmal, hogy csinálunk egy halloweeni házibulit. Hatalmas volt a készülődés, mindenki hetekkel előtte kitalálta már a jelmezét és annak tökéletesítésén mesterkedett. Én mindenképpen valami vicceset és figyelemfelkeltőt akartam magamra ölteni. Hosszas gondolkodás után egyszer csak megtaláltam a legzseniálisabb ötletet: lánynak öltözöm. Abban az évben, és abban a bulin én voltam Miss Halloween 2010.

Remélem, nem kell mondanom, hogy őrült nagy sikert arattam. Persze, tényleg mindent bedobtam: volt csodaszép sminkem, parókám, tiarám, magassarkúm, egyberuhám, körömlakkom sőt, még 200 Ft-os műkörmöt is ragasztottam és vékony szálú cigit is vettem, hogy teljes legyen a szett.

Na, nem csigázok tovább senkit, nyilván engem is az érdekelne a legjobban, hogy hogy is néztem ki. Hát így:

223481_2019191647743_2145144_n

Nagyjából úgy, mint egy transzvesztita.

Na, de a viccet félretéve tudjátok, mi ütött szíven mégis tegnap este, mikor hazafelé sétáltam és ezen gondolkodtam? Azon túl, hogy ez már hét éve volt, pedig olyan, mintha tegnap lett volna? Az, hogy teljesen természetes volt számomra és mások számára is, hogy a legviccesebb jelmez, amit magamra ölthetek egy ilyen bulin, az a nőiesség jelmeze. Úgy éltem hosszú, hosszú évekig, hogy tudtam, hogy férfi vagyok – de mégsem. Elmentem egy buliba, ahol lánynak öltöztem és még így sem volt fogalmam arról, hogy transznemű vagyok, vagy hogy valami van itt a háttérben. Vagyis igazából arról nem volt fogalmam, hogy ennek van neve, ennek van kategóriája, ezzel lehet mit kezdeni és ettől nem kell életem végéig szenvedni és hogy ezzel rajtam kívül még nagyon sok más ember is küzd. Én egészen egyszerűen csak egy dolgot tudtam: hogy legbelül én egy férfi vagyok.

Az is megdöbbentő, hogy egyetemet végzett, értelmes, okos barátaim vannak, öt éve dolgozom a civil szektorban, rengeteg embert ismerek. Mégis beöltöztem lánynak hét éve egy ilyen bulin, óriási sikert arattam és senkinek, de senkinek nem jutott eszébe az, hogy én transznemű vagyok. Na, ez a kemény! Na, jó meg ez a kép is:

201000_2019196687869_4351942_o

Nagyon szeretném, hogyha ez a blog minél több emberhez eljutna. Egyrészt azért, hogy a cisz* emberek beleláthassanak abba, hogy milyen transzként élni, a transz emberek  pedig információt kaphassanak és kérdezhessenek tőlem és egymástól. De ezen túl van még egy fontos célom! Hogy azok, akik nőnek/férfinak öltöznek egy Halloween bulin, rájöjjenek arra, hogy itt lehet, hogy több van a háttérben, mint egy jó poén. És hogy ezzel nincsen az évgilágon semmi, de semmi baj. Mindenki úgy jó, ahogy van, de azért nem árt, ha néha kicsit tudatosabb az ember. Én azt hiszem megköszöntem volna, hogyha valaki odajön hozzám tíz éve és azt mondja, figyelj Noémi, menj haza és keress rá a Google-ban a transzneműség fogalmára és utána gondolkozz el rajta.

Megváltoztatta volna az egész életem.

Persze nem mondom, azért a Miss Halloween poént és partit eléggé sajnáltam volna, ha kimarad! 🙂

noétrav

 

 

 

*Születéskor meghatározott nemével azonos identitású

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s