Úri ebéd

Átlagos őszi csütörtöki nap van. Kicsivel 1 óra után fel is kerekedtem és elindultam, hogy megszerezzem mai ebédemet. Céltudatosan mentem, az irodától nem messze található görög gyrosos volt a célpontom. Itt mindig nagy a sor, de el sem gondolkodik az ember azon, hogy ne várja ki, mert itt van a város legfinomabb gyrosa.

Néhány perc várakozás után már a második helyre küzdöttem fel magam a sorban. Előttem egy fiatal lány várakozott, akinek a rendelését már felvették, mögöttem pedig egy kedves, vidám, középkorú férfi állt.

Egymás után készültek a piták meg a tálak, és mikor volt egy kis szusszanásnyi idő az egyik dolgozó odafordult a másikhoz, hogy kinek a rendelését nem vették még fel a sorban. Az idősebb kolléga mondta, hogy a hölgyekét már felvettem, hisz én csak nőkkel foglalkozom. Ezen egy ideig elkacarásztak, még hozzátettek 1-2 jó és rossz poént és ez idő alatt bennem szép lassan elkezdett fokozódni a szorongás. Tudtam, hogy most az lesz, hogy a sorban következő férfit fogja a pultos srác megszólítani. Na, de vajon én leszek az, vagy nem?

Tudjátok van az pillanat, amikor a másodperc töredéke alatt képes vagy minden lehetséges opciót végigjátszani a fejedben: nem én leszek a következő, mert nőnek néz, aztán rájön, hogy mégsem jó, vagy hozzám fordul oda, de aztán elbizonytalanodik, zavarba jön ő is, én is, mindenki minket néz, vagy nem és nem is lesz semmi baj, csak túlgondolom, nem ő, inkább ő gondolja túl, legyek laza, nyugi nincs semmi baj, lesz, ahogy lenni kell – és ehhez hasonlók. Sőt már azt is végiggondoltam, hogy este az ágyamban fekve, hogyan fogok majd erre a pillanatra visszagondolni, hogyan fogok szomorkodni, vagy éppen örülni, hogy mi lett a vége annak, hogy elmentem ebédet venni. Ezt a hosszas és mély eszmefuttatásaimat egyszer csak a pultos srác szakította félbe, aki odalépet hozzám és azt mondta:

– Szervusz Uram, mit adhatok?
– Kis gyros tálat kérek, elvitelre, pita nélkül. Köszönöm. – mondtam.

A köszönömöt már szinte fülig érő szájjal tettem hozzá, amire kicsit furán és értetlenül is nézett rám a pultos. De nem érdekelt, mert örültem, mert megnyugodtam, mert azt éreztem, hogy győztem. Nem kérdés már, hogy igen, én vagyok a sorban a következő férfi, nem néznek már lánynak, nem botlunk bele abba, hogy jaj, ne haragudj, azt hittem fiú vagy, hát olyan fiús a hajad, meg a ruhád satöbbi. Nem. Mert én voltam a következő férfi. És ezt senki nem kérdőjelezte meg.

Nem tudom, hogy mihez lehetne ezt az érzést hasonlítani, de nagyon szeretnék jó példát találni, mert nagyon szeretném, hogy értsétek, hogy mekkora boldogság ez nekem. Ma bontottam ki a nyolcadik doboz hormonomat, és annyira, de annyira hihetetlenül jó érzés, hogy már mások is úgy látnak engem, ahogy én magam: férfiként.

Azt hiszem még sosem ettem ilyen jóízűen gyrost ebédre, mint ma. Igen, ez kétségtelenül egy úri ebéd volt.

Úri ebéd” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Örülök az élménynek a te szempontodból — de engem gondolkodóba ejt az, h vajon miért nemek alapján osztják szét a pultosok, h ki kinek a rendelését veszi fel… Ez nekem bűzlik. (És oké, te most jól jöttél ki ebből — de sok transznemű, vagy akár csak gender-nonkonform, embernek okozhat ez kellemetlen helyzetet.)

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s