Lányok, válasszatok!

Értem én, hogy a szüleimnek és a családomnak a legnehezebb átállítani az agyában azt, hogy én nem egy nő vagyok, hanem egy férfi, és nem Noémi, hanem Noé. Na, de az is érthető szerintem, hogy ez mennyire rosszul tud esni nekem, amikor erre egyáltalán nincsenek tekintettel.
A napokban apukám 60 éves lett, és szerveztünk neki egy kis szűk családi ünnepséget. Elmentünk egy étterembe is, elmondom mi történt.

“Lányok, válasszatok!” A teljes bejegyzés megtekintése

Nyakkendős karácsony

Tegnap találtam egy fényképet, ami igencsak megmosolyogtatott:

FullSizeRender.jpg

Már kicsi koromtól kezdve imádtam a nagypapám és apukám nyakkendőit felvenni. Főleg, ha ünnep volt. De olyanra is emlékszem, még egész régről, amikor otthon apukám nyakkendőit kilopkodtam a szekrényéből és azzal pózoltam a tükör előtt. Imádtam.

Kellemetlen mellékhatás

2017. március 8-án, stílusosan nőnapon, kezdtem el a tesztoszteron kúrát. Mielőtt belevágtam volna, rengeteg fórumot olvastam és videót néztem meg a témában, hogy mi, mikor, hogyan fog változni. Egyetlen egy dolog volt, amitől féltem, és amiről sokan írtak, mint kellemetlen mellékhatás: a pattanásos bőr.

Az első 1-2 hónapban nem mondom, hogy nem volt több pattanás az arcomon, de egyáltalán nem volt zavaró a dolog.

Amikor ma felkeltem és belenéztem a tükörbe konstatáltam először, hogy na, igen: megérkeztek. Pirosak meg csúnyák, és fájnak is, viszketnek és nőnek. Újra kamaszodom.

A fürdőszobában készülődve és közelről távolról méregetve újonnan nőtt apró és nem apró barátaimat az arcomon, arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy valaki feltalálta az alapozót. Ebben a nyugodt és elégedett hangulatban fotózgattam magam a tükör előtt, mint valami sztár, hogy lássátok miről beszélek:

IMG_0763

Később enyhén szólva kisebb pánikroham tört ki rajtam, mikor rájöttem, hogy a barátnőm már korábban elment otthonról, és elvitte magával az alapozót.

Biztos ez is a kamaszkor. Egy kis kamasz hiúság.

Elfelejtett hormon

Amikor elkezdtem a hormonterápiát minden este úgy vártam a reggelt, mint egy kisgyerek a karácsonyt. Miért is?

A hormonterápiám úgy néz ki, hogy minden reggel felkelés után egy kis adag krémet kell magamra kennem. Igen, a hormonterápiám abból áll, hogy egy krémmel kenegetem magam. Ebben van a tesztoszteron. Kenhetem a hasamra, a vállamra, a combomra, ahova jól esik.

“Elfelejtett hormon” A teljes bejegyzés megtekintése

A 203. napon

Tegnap azt olvastam a transz Facebook csoportban, hogy államtitkári utasításra tilalom van érvényben az összes nemváltoztatási engedély kiadására Magyarországon. Már nem csak a november 14-e után érkezettekre, hanem az azelőttiekre is. Mit éreztem, amikor ezt olvastam?

“A 203. napon” A teljes bejegyzés megtekintése

2017. szeptember 08.

Pontosan fél éve ezen a napon nyújtottam be az államnak a hivatalos név-, és nemváltoztatási kérelmem, és kezdtem el a hormonterápiát. Az akkori Facebook posztomban azt írtam: “Ez volt az a nap, amikor végre azt éreztem, hamarosan az lehetek, aki mindig is akartam lenni, már nem csak belül, kívül is.”

Bár az engedélyemre még mindig várni kell, de az örömöm és boldogságom azóta is töretlen. Életem egyik legnehezebb, legbátrabb és legjobb döntése volt – ezt így gondolom azóta is. Sőt, tovább megyek: transzneműnek lenni sokszor nem könnyű, de mégis azt érzem, sosem cserélném el az életem senkivel.

IMG_0644.JPG